Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

amelyben a drámai keret kiszélesítésével a rendező hangsúlyosabbá teszi a darab történeti és nevelő jellegét. Több első Ízben bemutatásra került színdarab örvendetesen uj törekvéseket mutatott, s elismerésre méltó az az igyekezet is, amellyel egyes rendezők megpróbáltak behatolni a színdarabok drámai lényegébe. Sok rendezőnek sikerült megtalálnia azt a legmegfelelőbb színpadi formát, amelyben a dráma legjellegzetesebb tulajdonságai kaptak hangsúlyt.

A Fesztivál előadásai többnyire azt bizonyították /Teatrul Muncitoresc Fürdő. Iasü Nemzeti Színház Kurázsi mama, a Stat-Bacáu-i A Kreml toronyórája, craiovai Nemzeti Színház Optimista tragédia.Satu-Mare-1 Nemzeti Színház Anna Frank naplója/, hogy a rendezői merészség, az eredeti kezdeményezések gyümölcsözőek voltak, az előadások általában a drámai szöveg, a drámai mondanivaló hűséges tolmácsolásának elvéből indultak ki.

Két-három évvel ezelőtt a rendezéssel kapcsolatos viták során elhangzottak olyan kijelentések, amelyek a rendezői fantázia megfékezésére és a drámai szöveg tiszteletbentartására hívták fel a figyelmet, mintha a rendezői fantázia és drámai szöveg egymásnak ellentmondó, kibékíthetetlen dolgok volnának. Vajon nem jobban tiszteli-e a rendező a drámairó elgondolását akkor, ha a szöveg színpadi megvalósításához legjobb egyéni képességeivel járul hozzá, megtalálván a drámai mü számára a színpadi költészet specifikus formáját?

Az ealitett színdarabok rendezői nem extravaganciájukkal, s nem az önmagáért való formai játékkal értek el sikereket, hanem - a dráma központi témájára koncentrálva, a kiválogatva a darab sajátosságainak legmegfelelőbb és legkifejezőbb eszközöket - gazdagították a színpad kifejezési formáit.

Alapjában véve ezeknek az előadásoknak pártos szelleme és rendezőik alkotói elgondolása a drámai ábrázolás két leglényegesebb elemében kristályosodott ki: a rendező és színész, illetve a rendező és a szöveg viszonyában.- 19 -