Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Horea Popescu, Farkas István, Mony Ghelerter, Ion 01- teanu, M. Ssckler, Vlad Mugur megártották, hogy a rendező nem mesterember, akinek a szöveg iránt csak kötelességei vannak, jogok nélkül. Az a rendező, aki csak mesterember, magát a rendezői hivatáet tagadja, azt, hogy a drámai mü rejtett életét konkrét színpadi életre váltsa.A rendező alkotó szerepének tagadása ebben a folyamatban lényegében egyet jelent a drámai művészet szinpadszerüaégének tagadásával.

A fesztiválon előadott darabokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a legtöbb rendező - az újszerűség vágyától ösztönözve - olyan eszközöket hivott segítségül munkájához, amelyekkel mélyebben be tudott hatolni a valóságba, pontosabban tudta tükrözni az életet. Ez mutatkozott meg a Bogdan rarasztjal /rendezte: Horea Popescu/, Az utolsó óra /rendezte Mony Ghelerter/ vagy Az aranyásó /rendezte Ion Olteanu/ előadásában. A rendezői alkotómunka ezeknél a müveknél ismeretszerző folyamattal kezdődött. A rendezők behatoltak a mü szellemébe,tanulmányozták az adott történelmi időszak stilusát, s megértették a szereplő személyek történeti és emberi valóságát - de nem állottak meg itt.

Az alkotó-rendező nem elégedhet meg ezzel az ismeretszerző folyamattal. Csak ezután alakulhat ki benne a darab sajátosságaival kapcsolatos rendezői koncepció, s a színpadi megválósitásra vonatkozó elképzelés. A végleges kialakulás azcnban - az emlitett rendezőknél is - csak a színészekkel való együttes munka során vált lehetővé, együtt jutottak el az élet jellegzetes típusainak mélyebb ismeretéhez, együtt fedték fel a színdarab szöveg mögötti mélységeit. Ennek a rendezői eljárásnak köszönhető, hogy az Utolsó óra és Az arai.yáeó uj színdaraboknak tűnnek,gazdagabb és jelentőségteljesebb drámáknak, mint a múltban voltak. Rendezésük újszerűsége az élet elmélyültebb vizsgálatát, a hő-20 -