Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

helyes kritikai megjegyzésekkel avatkoznak bele a színpadi alkotó folyamatba, és a művészek játékának egységesítését és problémáinak tisztázását szolgálják,addig alkotó együttmlikSdéaről van szó és semmiesetre sem illetéktelen beavatkozásról.

Egyébként a tiltakozás ez ellen a munkaforma ellen azoknál a rendezőknél tapasztalható, akik a prakticizmust, a müvésziatlan teátrálitást védelmezik kollegák kritikai észrevételeitől. Sica Aiexandrescu, Al. Pinti, Mony Ghelerter, Ion Olteanu felhasználták ezt a munkamódszert. így szülatett meg Az elveszett levél. A revizor, a Pánoé Ivonat. a Romeo éa Julia, a Három nővér, a R&zvan és Vidra vagy a Puskáa ember. Az olyan fiatal rendezői, mint Vlad Mugur, Horea Popescu, Radu Penciulascu, G. Rafael, Farkas István, vagy Harag György is éltek a tapasztalatcsere lehetőségével.

A rendezői prakticizmus hivei is meggyőződhetnek ennek a módszernek a helyességéről. Hiszen csupán a színház problémáinak kollektiv megvitatásáról van szó, és nem az alkotó művész iránti tisztelet megsértéséről. Hogy mégis miért éppen a mesterember-rendezők beszélnek az alkotás folyamatába való illetéktelen beavatkozásról - azt nem nehéz megérteni,

A tapasztalatcserék keretében lehet és kell megvitatni a szinházelméleti problémákat. A színpadi alkotómunka elméleti megalapozottsága nélkül reális eredményt ezen a területen semmiféle erőfeszítéssel sem lehet elérni,mert csak az elméletből születhetnek meg a színházi szakemberek gyakorlati munkájára vonatkozó legegészségesebb alapelvek.A színigazgatók a legképzettebb színházi szakemberek, s ezért elsősorban az ő kötelességük az alkotó munkaközösségek megteremtése. Jó lenne, ha ezek nem korlátozódnának szűk körre, hanem eljutnának a nyilvános vitákig, hogy munkájuk eredményeit minden színházi szakember fölhasználhassa és alkalmazhassa.

12 -