Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
fiai összefüggéseiben is legfontosabb müvének előadása kulturális tett, és az elhamarkodottság nem hoz jő eredményt. Az If .itt Gárda sem igényel kisebb előfeszitést - hisz művészi egységében kell ábrázolnia FagTe.iev drámájának forradalmi és mélységesen emberi mondanivalóját. De az elsietett munka, a rövid határidős bemutató, a kollektiv munka hiánya - az energia hiábavaló pazarlása csupán. A rendezők joga ás kötelessége, hogy elmélyülten tanulmányozzanak egy színdarabot. Vannak több éves tanulmányt igénylő drámai mtivek, amelyeknek színre vitele koronája lesz egy rendezői vagy egy színészi pályának. Színházművészetünkben nem szabad eltűrnünk a szakmai tájékozatlanságot, az alapvető koncepcióbeli hibákat és különösen a prakticlzmua. a rutin szellemét. c j Ion Savav/ mondja egyik kéziratban hátramaradt cikkében, hogy színházaink második világháború előtti helyzetéért azok a rendezők voltak felelősek, akik egész életükben megelégedtek azzal, hogy négy széket és egy aeztalt raktak a színpad középpontjába, és azt sem ismerték fel például, hogy Gr. Y. Birllc országunk legnagyobb drámai színésze.Lázadozva, maró gúnnyal támadja - a maga rutinos módján - Ion Sava a rendezői prakticizmust, azt a gyávaságot, amely nem meri meglátni egy színészben - a azokványoeságon túlmutató - valóságos értékeket. Egyes rendezők munkájában a prakticizmus uj formákat ölt. Mindenütt, ahol "sterilen", a darabtól függetlenül ujitanak, a rutin és ügyeskedés jelentkezik. Egyes rendezők munkájában azonban a szűkös ideológiai műveltségből, a kollektiv munka hiányából ered a prakticiamus, abból,hogy nem vitatják meg a színházban folyó munkát. A jelenleg folyó tanácskozásokon, különösen az ATM keretén belül, felvetették, hogy meg kell sokszorozni a szin-5/ Sava A két világháború között működött színikritikus és esztéta 10 -
