Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

házi mozgalmáról, sem Bertolt Brecht színházáról nem tesz emlitést.

Az a tény, hogy a szerző általában elhanyagolja színháztörténetében a szinielőadás fejlődésének elemzését, nemcsak módszertani hiányosság, hanem kihatással van a színházi jelenség összefüggő értelmezésére is,ennek a művészetnek komplex analízisére, amelyet az irodalmi-szcenikai kettősség jellemez. A jövő színészeinek fejlődése szempontjából - akikhez ez az előadássorozat elsősorban szól - a színházművészet, a montázs, a rendezés és a szinészi játék elméleti problémái a legfontosabbak,^

A dramaturgiai jelenséget magyarázó filozófiai-esztétikai problémák tárgyalásának hiánya a szerzők és darabok jellemzésében is megmutatkozó prakticista szemléletnek köszönhető. A specifikus problémák megkerülése különösen a jelenkorral kapcsolatban jellemző.

Egyébként maga a szerző azt vallja, hogy “a hozzánk nagyon közeleső tények nem Ítélhetők meg tárgyiig ->aan" és "az volt az álláspontunk /ti. a szerzőé/, hogy mive ezekkel a drámai produkciókkal /a jelenkoriakkr1/ szemben nem kri.jtályosodott míg ki az ál.asfoglalásunk, el kell kerülnünk a hallgatók felrevezetését, amit az ingatag nézetek tolmácsolása eredményezett volna.

A színháztörténetirás egyik vitatott probltraája a müvészegyéniségek bemutatása, az általános Jellegű színháztörténet keretebe tartozó önálló monográfiák vagy monegráfia-jellegü portrék problémája. Mint túlhaladott álláspontról beszélhetünk arról az időszakról, amelyben az egyes szinészegyéniségek negativ és pozitív oldalait mechanikusan vulgárisán elkülönítve elemezték,s nem tartották sztikséges-83/ Octavian Gheorghiu i.m.

100 -