Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
nek a tanulmányozott személyt egészében, művészi egyéniségének teljességében vizsgálni. Nálunk kevés szakmonográfia jelent meg - V. Bumbeatl: Artietide Demetriade. M. Mancas: Ariatlzza Romaneacu -, és ezek jóllehet megkísérlik a szinészegyénisógeknek ellentmondásaik egységében való elemzését, még kritikátlanul dicsőítenek, még biztos Ítélete helyett homályos, apologetikus, csak megközelítően pontos értékeléseket használnak,Az életrajzíróknak nem sikerült megtalálniuk az ábrázolásban a művészi munka és a magánélet közötti egyensúlyt, M.Mancaa. például történeti forrásként használja föl Aristizza Romanescu személyes Írásait, de ezt főként azért teszi, hogy a színésznőnek a színházról alkotott véleményét ismertesse, és sokkal kevésbé azért, hogy szinészi stílusát meghatározza. Az eddig megjelent monográfiakisérietekben önmagáért való biográfizmus érzékelhető, az életrajzi apróságok előtérbe helyezése, s ugyanakkor olyan törekvés, hogy a sziniéezt kora bonyolult társadalmi életétől izolálják,Az életrajziró első és legfontosabb feladata a müvészegyéniség történeti meghatározása. Ezt bizonyltja az a tény is, hogy a burzsoá művészet-történészek ugyancsak ettől a problémától indulnak el életrajziró tevékenységükben. Arthur Silbe rmann. az "Introduction a une sociologie de la musioue" c. kötet szerzője fölteszi a kérdést: "Melyik az a pont, ameddig egy személyiség, különösen egy alkotó személyiség lényegének kutatásában a társadalmi adatok elemzése által eljuthatunk?" S arra a részben helytálló következtetésre jut, hogy a szociológiának az a szerepe, hogy megállapítsa azoknak a különböző társadalmi rétegeknek társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyait, amelyekkel a tanulmányozott személy kapcsolatban volt. Ez azonban nem minden. Az életrajziró igazi szerepe ezután kezdődik, amikor már meghatározta a személyiség társadalmi, gazdasági, kulturális- ICI -I
