Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

san kifejlesztette testét, hangját, arcjátékát, megismerte a művészet elméletét, a festészetet, az irodalmat és mindent, amire szüksége lehet a színésznek, egyszóval aki tökéletesen elvégezte a szinész teljes előkészítő alkotó munkáj át.

3. IRODALMI ELEMZÉS

Az irodalmi elemzés nem tartozik tárgykörömbe.

Csak azt kívánhatom, hogy a szakértők közül valaki siessen a színészek segítségére és dolgozza ki, hozza létre a darab és a szerep irodalmi elemzését megkönnyítő és irányitó módszert.

Ennek a módszernek egyszerűnek és gyakorlatilag alkalmazhatónak kell lennie - másként az alkotás folyamatát fölös munkával terheli és sok okoskodásával kiszikkasztja, megöli a naivitást és az alkotómunka súlypontját a szívből a fejbe helyezi át.

Mindenesetre annyi bátorságot veszek magamnak, hogy megmondjam, mit kiván a szinész az irodalmi elemzéstől.

Azt várja tőle, hogy világossá tegye előtte a darab és a szerep szövevényét és a szerző tipikus, jellemző alakjait és sajátosságait.

Követni kell a szerzőt az általa megjelölt utón, hogy ne csak megértsük, hanem át is éljük a költő feladatait és szándékait. Csak úgy lehetünk tökéletesen önállóak a kollektiv alkotásban és úgy juthatunk el a közös célhoz, amely egybeolvasztja a színpad valamennyi művészének és alkotójának munkáját, ha felismerjük ezt az utat és végcélját.

Az elemzés bontsa alkotórészeire a darabot, tehát tárja föl egész szövedékét és világossal határozza meg a végcélt. Ha a szinész megismerte a darab vagy a szerep szerkezetét és az alkotás célját, nem esik tévedésbe a szerző tervének megalkotásánál és nem kerül ellentétbe a szerzővel az alkotás végcélját illetően.- 93 -