Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

konvenciók foglya, a nézők rabszolgája - a színész művészetét és szabadságát hirdeti, színészi egyéniségről beszél.

Juzsin a rabságban keresi a szabadságot. Az aranykalitkában nevelkedett madárnak nem lehet fogalma a széles horizontok szabadságáról. Nevetséges, amikor az ő kis perspektíváiról beszél és a konvenciókkal teli atmoszférát nevezi szabadságnak. Juzsin bilincsekben akar szabad lenni. Szereti ezeket a bilincseket és sajnálja levetni őket. Nem lehet a lebilincseltségben keresni a szabadságot,mint ahogy nem lehet a szűk helyben keresni a tágasságot, a homályban a fényt.

III

Az átélés uj művészeti irányának fő feladata, hogy ösztönbe alkotást érjünk el minden előadáson, hogy minden alkalommal naivak legyünk az érzések tolmácsolásában és főként hogy kiszabaduljunk a költő és a néző, a konvenciók és a sablonok hatalmából.

Hiba lenne azt hinni, hogy a művész szabadsága abban áll, hogy azt tehet, amit akar. Ez az önfejű ember szabadsága. Ki az, aki mindenkinél szabadabb? Az,aki kivivta függetlenségét, mert a függetlenséget mindig ki kell vivni, ingyen soha nem lehet hozzájutni. Az ajándékba kapott függetlenség még nem szabadság, mert ezt a függetlenséget igen hamar elveszíti az ember. Az szabad igazán, aki maga szabadította fel magát, akinek nincs szüksége mások segítségére, aki mindent tud, mindenre képes, mindenben önálló, mert saját véleménye van, akinek bőségesen állnak rendelkezésére az állandóan előforduló akadályok és ellentmondások elleni harc eszközei. Ezért az a szinész valóban szabad, aki Jobban átérzi a szerepet a szerzőnél, Jobban elemzi a kritikusnál, Jobban tanulmányozza a darabot a rendezőnél. Jobban ismeri tehetségét, lelki és kifejező eszközeit, mint bárki más, aki virtuóz technikát fejlesztett ki magának és alapo- 92 -