Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

célt maga elé. Ez keservesen nehéz, de ebben az előrehaladásban rejlik a művész életének /életképességének/ egész lényege.

2. A SZÍNÉSZ SZABADSÁGA I

Valóban, mindenki gépiesen ismételgeti Scsepkin* ** nagyszerű hagyományának szószerinti megfogalmazását; "vegyétek mintaképeiteket az életből", de vajon sokan merészelnek-e túllépni a megállapított színészi keretek határain, amelyeken túl az igazi művészi horizont nyilik? A szinész szabadsága nem abban rejlik, hogy tetszése szerint választhatja meg az elhasznált színészi konvenciókat, amelyek bilincs módjára nyűgözik le a szinész természetét. Szabadságunk abban rejlik, hogy ezektől megszabaduljunk és alkotó fantáziánkat szabadon számyaltassuk az áttekinthetetlen horizont minden tája felé.

II

A sablonok, a konvenciók bilincsek, amelyek rabszolgaságba döntik és megfosztják szabadságától a szinészt. Az én módszerem szerint dolgozó színészek állandó harcot vívnak szabadságukért, kiirtják magukból a konvenciókat és a sablonokat. A régi iskolához tartozó színészek, éppen ellenkezőleg, fejlesztik magukban a sablonokat, vagyis mind szorosabb bilincsekbe verik magukat. Nevetséges hallani, hogy Juzsin44 - akit teljesen megbilincseltek a sablonok, aki a

*Scsepkin, Mihail /1788-1863/ a realista orosz színjátszás úttörője és kiemelkedő képviselője.

**Juzsin, Alekszandr /1857-1927/ a Kis Szinház kiváló színésze, drámairó és színházi vezető, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Kis Szinház művészeti vezetője.- 91 -