Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

aki nem képes meghallgatni a kritikát, kénytelen megállni mUvéazi fejlődésében és hátrább lép.

Y

A színésznek mindenkinél nagyobb . szüksége van a szerénységre, minthogy működési területén túlságosan sok alkalom nyílik az önteltség, a felfuvalkodotteág, a pökhendiség és más, a tehetséget tönkretevő szakmai hibák kifejlődésére, Emellett pedig önteltség és pökhendiség nélkül ijesztő dolog színpadra lépni és nehéz szembehelyezkedni a sajtóval és a közönséggel.

Honnan ered ez az ellentmondás? Magából a sajtóból és a közönségből. Sem a sajtóban, sem a közönség között szinte senki nem ismeri a színész színpadi pszichológiáját és egyszerűen nem hajlandó vele számolni.

Itt rejlik sok tehetség pusztulásának oka.

Tudják-e a földszinten ülők, hogy mi történik az először fellépő lelkében? Tudják-e, milyen könnyű egyszer s mindenkorra elriasztani a tehetséget?

Eötelesek-e számolni a színész hangulatával? A szinész lelkiségét értő, intelligens nézőnek számolnia kell vele, a kritikus pedig egyenesen köteles erre, minthogy élőlénnyel van dolga, s ismernie kell a közönség által a színészre gyakorolt hipnózis erejét.

De vajon amikor a régi szinész uj szerepben lép fel először, nem ugyanígy kell-e kezelni? Aki csak egyszer is beletekintett az ilyen sziifész leikébe az első előadás estéjén, az nem követel tőle lehetetlent a nagy megpróbáltatás idején.

ítéljék meg a színészt uj szerepében a tizedik előadás alapján, de óvatosan alkossanak Ítéletet első alkalommal, mert az első előadáson csak banális, elkoptatott fogások alapján lehet önbizalommal Játszani. Az igazi alkotás és- 71 -