Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

átlényegülés ezen az estén csak véletlenül sikerülhet a színészeknek.

Az igazságtalan és elsietett Ítélet tönkreteszi, elriasztja a színészt és aztán csak sokára tud megszabadulni ettől a benyomástól, hogy aztán a kellő módon mutathassa be munkája eredményét.

A közönségnek és a sajtónak ezt a magatartását ellensúlyozandó, a színész pökhendi és öntelt módon viselkedik.

Az ebben a két hibában szenvedő színészek nem esnek a számukra veszélyes hipnózis alá és első alkalommal nyugodtan és zavar nélkül mutatják be a közönségnek alkotásukat, ügy küzdik le a közönség tudatlanságát lelkünket illetően, hogy teljesen figyelmen kivül hagyják a földszintet.

Veszélyes dolog lebecsülni a közönséget, mert vannak közte olyan emberek, akik sok mindenre megtaníthatnak bennünket.

Mármost mit tegyünk?

Hatni kell a közönségre és meg kell értetni vele Salvini szavait /csak az Othello 50. vagy 200. előadásán kezdte megérteni, hogyan kell játszani a szerepet/. Hás mód nincs, mert a szinész fizikailag képtelen rá, hogy egyszeriben nem banálisán és igazi teljében mutassa be a szerepet. Aki ennek az ellenkezőjét kívánja, az egyszerűen lehetetlent kiván. A szerepet nemcsak nappal próbálják az üres színházban - tanulmányozzák, ellenőrzik és próbálják a közönség előtt is. Csak akkor mondhatja a szinész, hogy már vérébe ment át a szerep.

Ha ezt egyszeriben elérte, nyilván szokásos fogásait alkalmazta és kész müvéhez kevés alkotómunkával Jutott el.

VI

Amikor egy darabot két próbával mutatnak be, a kritikus eljöhet és egyszeriben bírálatot irhát; a színház is gondatlan, a kritikus is.- 72 -