Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színházi kritikáról
A kritika határozatlansága és ellenőrizhetetlensége lehetetlenné teszi helyes etika kialakulását a színpad és a kritika viszonylatában... Minden egyes esetben a kritikus és a színész becsületességétől függ & dolog. A kritika védelmére meg kell mondanunk, hogy ez a művészet kivételes tehetséget, affektiv emlékezetet, ismereteket és személyes tulajdonságokat kíván az embertől. Mindezek a tulajdonságok ritkán egyesülnek egyetlen személyben, ezért századonként ha egy igazán jé kritikus születik. A kritikusnak mindenek előtt költőnek és képzőművésznek kell lennie, hogy egyszerre tudjon Ítélni a költő irodalmi müvéről és a színész vizuális alkotásáról. A kritikusnak pompás irodalmárnak kell lennie. A toll és a sző szuverén urának kell lennie, hogy világosan és plasztikusan fejezhesse ki érzései és gondolatai legfinomabb rezdüléseit. Kivételes emlékezetre van szüksége, de nem arra a bizonyos leltári emlékezetre, amely a tapsok, a színésznek felnyujtott koszorúk és a színészi siker egyéb külső megjelenési formáinak számát jegyzi fel, hanem másfajta, affektiv emlékezetre, amely újjáéleszti az elillant benyomásokat minden finom részletükkel és érzésükkel együtt. A kritikusnak érzékre és képzeletre van szüksége, hogy kitalálja és kiszélesítse a költő és színész alkotó elgondolását, s hogy el tudja választani egymástól tevékenységüket. Széleskörű tudományos és irodalmi tudásra van szüksége, hogy bármely korszak és nép alkotásainak elemzésénél megfelelő véleményt tudjon formálni a költő és színész ábrázolta emberekről és életükről. Kutató agyra van szüksége, amely elemzi és részeire bontja az alkotást. A kritikusnak tökéletesen kell ismernie az Írás technikáját és a színpadi művészet technikájának minden apróságát, kezdve a színész alkotásának lélektanától és végezve- 62 -
