Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színházi kritikáról
munkájának külső feltételein, a színpad mechanizmusán és berendezésén és a színházi munka feltételein. A kritikusnak ismernie és éreznie kell a tömeg pszichológiáját, hogy megtalálja az utat az emberi szivek legrejtettebb zugaiba, ahol az emberi lélek legbensőbb húrjai rejlenek és el kell kísérnie a költő és a színész elgondolását egészen ezekig a rejtett zugokig. A kritikusnak feltétlenül elfogulatlan, kivételesen tisztességes embernek kell lennie, hogy bizalmat kelthessen és becsülettel élhessen azzal a nagy erővel, amelyet a nyomtatott szó ad a kezébe. Ugyanebből az okból a kritikusnak tapasztalatra és kitartásra van szüksége. Jól kell ismernie más népek színpadi művészetét, kell ...„és Így tovább és igy tovább... Meglepő-e, hogy olyan ritka a jó kritikus? Az esetek többségében a kritikusokból ez vagy az a képesség vagy tulajdonság hiányzik, ezért müvük nem teljes és egyoldalú. Nagyon kevesen értik meg színpadi művészetünket és annak technikáját és a vizuális alkotás pszichológiáját. Még ritkábban akad olyan ember, aki ismeri a színpad mechanizmusát és a színházi munka feltételeit. Ezek a hiányosságok teljesen megfosztják őket annak lehetőségétől, hogy helyesen Ítéljék meg, mit lehetne kívánni és mi az, ami a színház számára hozzáférhetetlen. Emiatti aztán az ilyen emberek véleménye semmiféle hasznot nem hajt. II A mai kritikusok kritikáikban egyéni véleményüket Írják meg. Ez túlzott önbizalomra vall, mert a társadalom számára csupán olyasfajta kivételes személyiségek egyéni véleményei érdekesek, mint mondjuk Tolsztoj, Csehov. Nem minden kritikusnak van hozzá joga, hogy az újságokban személyes benyomásait vagy véleményét közölje. Ehhez csak a lángeszű Be- 63 -
