Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

6. ETIKA VAGY A TEHETSÉG FEJLŐDÉSÉT ELŐSEGÍTŐ ATMOSZFÉRA

A ferde társadalmi helyzet, a színészi munka abnormitása és munkátok egyéb negativ feltételei a színészt csalódásokkal teli, veszélyes útra taszítják, ez az ut egyaránt veszélyes rá mint színészre és mint emberre lelki tisztaság ga és erkölcsössége szempontjából. Egyetlen színész sem kerülheti el ezt az utat. Ha az elkényeztetett és az elkényeztetéstől már megszabadult színész végigjárta mindezeket a kísértéseket, mint a tisztítótüzet, eljut végül a tiszta művészet szeretetéhez /amelyről Scsepkin is beszélt/. Ez az ut pedig:

1. A kezdő extázisa a meg nem értett és titokzatos alkot ómunka iránt.

2. Félénkség és riadtság a munkánkhoz való hozzászokás

hiányában. >

3. Elragadtatás és hódolat */lé^-klbetegség/ mások dicsősége iránt /köztfen öntudatlan irigység iránta/ azon a cimen, hogy tehetségétől és művészetétől el vagyunk ragadtatva. A dicsőséget és a népszerűséget azonosítják a tehetséggel, ,

4. Mint következmény: nem a tehetség utánzása /mert azt nem lehet utánozni/, hanem ® rossz tulajdonságoké, tehát a túlzott öhbizalomé, a nagyképűségé, mások lebecsüléséé, a gyakran felfújt nevezetesség pózáé, Vagy ellenkezőleg: az igazigművész szerénysége iránti elragadtatás, amelyet azonban nem az vált ki, hogy az illető nyugodtan fogadja a művészet iránti tiszta szeretetéből következő közismertséget, hanem a dolognak teljesen külső oldalát tekintve, a szerénység szép kontrasztját a népszerűséggel, vagyis a szép póz oldalát /amelyik egyébként teljesen hiányzik az igazi művészből/.

5. Elragadtatás a művészet helytelenül értelmezett * szabadsága iránt. Lustaság, gyors fáradékonyság /nem pedig- 51 -