Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

temek". Ilymódon a szó legszélesebb értelmében az együttes létrehozatala az alapfeladata a színpadi művészet valamenynyi alkotójának és művészének. £zt az egyszerű igazságot, sajnos, kevesen tették magukévá, a többség pedig a józan ész ellenére kollektiv művészetünket egyéni alkotásra használja fel, s ezzel magát a színházat és minden művészét kiszolgáló szerepre szorítja.Valójában a szerzők gyakran vagy egyes szerepek és színészek kedvéért Írják darabjaikat vagy egyéni politikai, társadalmi és egyéb eszméik propagálására, s ezeknek az eszméknek sokszor semmi közük a színpadi művészet alkotómunkájához. Ezekben az esetekben a költő megszegi kollektiv alkotómüvészetünk alaptörvényeit. Más esetekben a diszlettervező figyelmen kivül hagyja a költő, a rendező, a színészek feladatait és teljesen semmibe véve az alkotás színpadi feltételeit, önálló képként festi meg a diszletet, teljesen függetlenül a közös kollektiv feladattól. Ezért a színész kartársi és művészi etikáját megszegő, erkölcstelen cselekedetnek kell minősítenünk a közös alkotómunka minden akadályozását, valamint az egyéni előnyre vagy sikerre való törekvést, amely a közös ügyet akadályozza.

Ezt az etikai törvényt a lehető leggyorsabban tudatosítani kell kivétel nélkül minden olyan emberben, aki művészetünk területén dolgozik, vagy köze van művészetünkhöz.

Ezt azért kell megtennünk, hogy megszabadítsuk művészetünket a félreértésektől és hibáktól, amelyeket az emberek a szinház gyakorlati életének minden lépésében öntudatlanul is elkövetnek. Ezzel/ eltorzítják kollektiv művészetünk alapjait, fékezik a munkát és demoralizálják a színpad alkotóit.

Nincs rá lehetőségünk, hogy minden ilyesfajta félreértést és hibát felsoroljunk, csak a legfontosabbaknál és legtipikusabbaknál időzhetünk el. Munkánk kollektivitásának első megsértése abban mutatkozik meg, hogy a színészek gyakran úgy játsázák el szerepeiket, hogy nem ismerik a da- 49 -