Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

kedvet mindennél Jobban gyengítő eredménytelen próbák során. Amennyire fontos az összefogás az alkotó folyamatok élénkítésében, annyira káros a közösségi érzés hiánya a kollektiv munka során, mert semmi sem hüti le olyan keservesen az akarat és az igyekezet szenvedélyességét, mint a közös alkotómunka során fellépő egykedvűség.

Emellett a kollektiv munkában ragadós is az egykedvűség. Szokatlan gyorsasággal fejlődik és a legszélső határokig eljut. A közös alkotók ilyen állapotában a munka holtpontra Jut, s onnan már nem tudja elmozdítani sem a rendezők energiája, akik igyekeznek újra felgyújtani a már kihunyt alkotókedvet, sem pedig maguknak a kollektiv alkotóknak személyes igyekezete. Mindezek a személyek végezetül a művészi egykedvűség közös nyájhangulatának lesznek áldozatai. Valami véletlenre van szükség, hogy újra felgyújtsa az egykor friss, szűzi és életképes alkotókedvet. De ez a véletlen nem mindig Jön el, a mesterséges kedv gyümölcsei pedig ugyanolyan életképtelenek és ugyanúgy hiányzik belőlük az igazi költészet aromája, mint a második fiatalságból. A legjobb esetben talán a gyűrt és utána gondos kézzel kisimogatott rózsához hasonlítanak, de leggyakrabban az odakozmáit és felmelegitett ételre emlékeztetnek.

5. "A KOLLEKTIV ALKOTÓMUNKÍNAK HARMONIKUSNAK KELL LENNIE..."

A kollektív munkának harmonikusnak kell lennie.

Az egész harmóniája sok önálló rész kölcsönös kapcsolatának és arányainak kombinációjából áll elő.

Kollektiv művészetünk különféle alkotások egyetlen színpadi egészbe olvadásán alapszik. Ilyen alkotások a költő, a rendező, a színészek, a tervezők, a zenészek, a táncosok, a szobrászok stb. színpadra alkalmazott művei. A sok színpadi alkotás ilyen egységbe olvadását nevezzük "együt- 48 -