Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

káros, mert nemcsak hogy lehűtik a kedvet, hanem akadályt teremtenek a színész számára az alakításban, minthogy a sikeres tréfa szellemessége és mérge uj akadályokat gördít a színész alkotása elé, ti. zavarodottságot, szégyenlősséget és egyéb, az akaratot és a tehetséget megbénitő jelenségeket hoz létre.

A kollektiv alkotás gyakorlatának harmadik megszokott jelensége a színészek és máB színpadi alkotók tehetetlensége az alkotó folyamatok kezdeti időszakában. Ez művészetünk gyakorlatának egyik legveszélyesebb és legkínosabb jelensége.

Fejlődésének első időszakában még ingatag az alkotókedv, de éppen ilyenkor a leghatékonyabb, a legfrissebb,a legélettelibb.

Ezen kivül az egyszer már elpárolgott alkotókedv tisztaságát és frisseségét ugyanúgy nem lehet visszaadni, mint ahogy nem lehet visszaadni az elvesztett szüzességet, nem lehet kivasalni a rózsa gyűrt szirmait.

Ezért a kollektiv alkotók mindegyikének születő alkotókedvét a köz javára is gondosan kell őriznie. Az időben megerősített alkotókedvet a szokás megszilárditja, s ha már megszilárdult, gyorsan fejlődik tovább.

Kollektiv alkotás esetén az alkotó folyamatok legerősebb ösztönzője a kialakult alkotókedv kölcsönös támogatása, emellett pedig végeredményben hozzájárul a frisseség és az érintetlenség, a színpadi mü életképességének megőrzéséhez, A gyakorlatban, sajnos, ez másként áll.

Amikor a szinéaz megszerette a költő müvét és megkapta a szerepet, az esetek többségében félrerakja azt és várja az ihletet, mert érthetetlenül belégyökerezett előítéletek folytán az a meggyőződése, hogy az ihlet véletlenszerűen, a színész akaratától és külső körülményeitől függetlenül születik meg. Természetes, hogy az alkotókedv élessége hamarosan eltompul és a szinész számára is észrevétlenül egykedvűséggé változik, ez pedig egyre inkább erősödik az alkotó- 47 -