Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről
Kollektiv munka esetén a művészi követelmények mindenek előtt az alkotás pszichológiájából és fiziológiájából következnek. Mindkét területen a színpadi művészet minden egyes kollektiv alkotójának művészi akarata és tehetsége játssza a főszerepet. Ezért a színészi etikának mindenekelőtt a művészi akarat és tehetség természetéhez, jellegéhez és sajátságaihoz kell alkalmazkodnia. A művészi akaratot és tehetséget jellemzi mindenekelőtt: a szenvedélyesség, az alkotó tevékenység szeretete és vágya, és ezért a színészi etika első feladata, hogy kiküszöbölje a szenvedélyességet, a művészi akarat örömét és vágyát lehűtő okokat, valamint az alkotó tehetség munkáját zavaró akadályokat. A gyakorlat folyamán a színész sok olyan okot és akadályt talál utján, amelyek zavarják alkotását. Az esetek többségében ezeket az akadályokat maguk a színpad művészei hozzák létre, egyrészt azért, mert nem értik az alkotás pszichológiáját, fiziológiáját és művészetünk feladatait, másrészt pedig önzésből - nem tisztelik mások művészetét és nem eléggé kialakultak erkölcsi elveik. A valóság ezt a következtetést a színpadi gyakorlat sok hibájával támasztja alá, ezek a hibák megszokott jelenséggé válnak művészetünkben. így például a szinházi életben normális jelenségnek számit a gúnyolódás a költő alighogy elolvasott müve fölött, amely pedig az eljövendő kollektiv alkotás tárgya lesz. Ez a tréfálkozás, amely lehűti az éppen hogy keletkezőben levő kedvet, az "akarat" fejlődési folyamatának első akadálya. És minél szellemesebb a tréfa, annál erősebb a mérge, annál nagyobb a sikere és a népszerűsége, annál szélesebb a területe káros hatásának a kollektiv alkotásra. A színészi etikának kell rámutatnia, hogy ez a magatartás művészi szempontból erkölcstelen. Még gyakrabban irányul ez a szellemeskedés egyes szereplők ellen. Ebben az esetben a tréfák hatása kétszeresen- 46
