Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről
A színész élete tell van ilyen körülményekksl. Egyfelől a színészek nálunk kialakult táraddal ml helyzete erkölcsi vonatkozásban károsan hat az akaratra és a tehetségre, másfelől viszont a színészi munka rossz feltételei káros atmoszférát alakítanak ki. A színész társadalmi helyzete nem normális. Nem sokan értik meg szerepét és jelentőségét életünkben. A többség úgy gondolja, hogy a színház a társadalom szórakoztatása kedvéért létezik. Ez az előítélet nemcsak azért öröklődött át a múltból, mert a társadalom esztétikai vonatkozásban nem kapta meg a megfelelő nevelést, hanem maguknak a színészeknek a hibájából is, akik még nem ismerték fel küldetésüket. A színész társadalmi helyzete kompromisszumokat és hibákat szült. Az idő és a megszokás törvényesítette ezeket a kompromisszumokat és hibákat. Normális jelenséggé vált a társadalom lekezelő magatartása a színészekkel szemben. A színészek elvesztették önállóságukat és a tömeg kiszolgálóivá lettek. Ez az abnormális helyzet egész sereg művészi kompromisszum forrása lett, s ezek a kompromisszumok jó táptalajra találtak a színházban. Minden kompromisszum önmagában véve is csalóka, mert az emberben túltengő alantas szenvedélyeket támogatja. A színészt körülvevő hizelgéa, hiúság és hódolat légkörében fokozódik a félrevezetettség ereje. Emellett a színész anyagi jóléte a sikertől függ, maga a siker pedig a tömeg kénye-kedvétől, márpedig a tömeg szeret bálványokat emelni és megdöntenl. Ezért készteti oly gyakran a hiúság és az anyagi számítás a színészeket, hogy elárulják művészi eszményeiket. Ezért is fordul elő gyakran, hogy a színészek öntudatlanul is nem a művészetet szolgálják, hanem a sikert, ame- 43 -
