Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

ciák azt mondják: "elle a du charme" vagy "elle a du

' ín".* Az is flitterekkel ás briliánsokkal telehintett

ruhát hord, hogy még jobban kiemelje kUlső szépségét. Az is naponta megjelenik a színpadon a maga műsorával. Az persze egyhangú és csak arra való, hogy kupié, táncok és más apróságok formájában megmutogassa a közönségnek testi bájait, kacérkodjék ilyesfajta színpadi bájával. De ez a mulatóbeli énekesnő őszintébb. Mindenki számára világos, mit keres a pódiumon. Nem bántja sem Shakespeare-t, sem Schillert,mindössze az erre a célra irt kán-kán műsort adja elő. Kokott és ezt nem is titkolja.

De a színész! Nagy nevek mögé bújik, a művész zengzetes nevével leplezi magát, az emberi lángész legzseniálisabb műveit nem azért veszi elő, hogy megvilágítsa mélységüket a társadalom számára, hanem azért, hogy megmutogassa bennük testét és vonzóerejét. Ez már nem csak fajtalankodás, hanem egyenesen istenkáromlás.

Az ilyen művészet megfelelő kritikát és közönséget is szült. Ez a kritika és ez a közönség nem azért megy a színházba, hogy Shakespeare-t lássa, hanem azért, hogy gyönyörködjék kedvenc színészében a shakespeare-i mű tönkresilányitott körülményei között. Nem Hamletet kívánja, hanem kedvenc színészét Hamlet jelmezében. Nem Shakespeare-t kívánja, hanem az általános szinpadi intepretálás egyszer s mindenkorra megállapított, ismert formáját. Kedvenc szinészét akarja látni dans son répertoire**, Ugyanúgy, ahogy a kedvelt zenés kávéházi kokottot akarja látni a maga műsorával.

Micsoda aljasság és micsoda szentségtörési

Hogy szépitgessék tettüket és a színész undorító magatartását, az emberek valami ilyesfajta törvényt alkotnak a művészetben: nem szabad eltitkolni az egyéniséget, mintha a

*"Bájos","tüz van benne".

**Müsorával /eredetileg: műsorában/.- 40 -