Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Bevezetés

Mindig izgalmas dolog nyomonkövetni a zseni elméleti nézeteinek kialakulását. Különösen olyankor hasznos ez a nyomozás, ha ezek a nézetek szerves egésszé, rendszerré állnak össze az évek folyamán, kialakulásuk ellentmondásos folyamata azonban egybeesik a szerző eszmei-művészi fejlődésével, s hü képet nyújt a lángész művészi és emberi útjáról.

Viktor Rozov, a nálunk is jól ismert szovjet iró Írja egy helyen, hogy ő úgy képzeli el Sztanyiszlavszkij elméletének fejlődését, mint Sztanyiszlavszkij és az élet versenyfutását. Pej fej mellett halad a két versenyző, ha az élet meglódul, rögtön ott van a nyomában Sztanyiszlavszkij is. A hasonlat szellemes és sokat megmagyaráz nemcsak Sztanyiszlavszkij rendszerének történelmi fejlődéséből, hanem abból le, hogy miért nem szabad Sztanyiszlavszkij rendszerét egyszer s mindenkorra véglegesen lerögzíteni, holt dogmának tekinteni.

Hogyan kezdett kialakulni ez a csodálatos rendszer, milyen benyomások alakították, formálták a fiatal Sztanyiszlavszkij esztétikai, pszichológiai, pedagógiai elveit? Ezt a problémát szeretnénk megvilágítani jelen válogatásunkkal, amely a nagy rendeaő és színészpedagógus néhány jellemző fiatalkori Írását tartalmazza. A válogatásnál az volt az elvünk, hogy olyan tanulmányokat, jegyzeteket mutassunk be a magyar olvasónak, amelyek fejlődésében követik nyomon a zseni nézeteinek kialakulását. Jórészt a későbbi Írásokhoz készült első vázlatok ezek, a bennük lefektetett elvek még kialakulatlanok, helyenként még bizonyos szubjektivitás is kimutatható bennük. Ez nem is csoda, mert éppen

3