Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről
2. A SZÍNHÁZ TEMPLOM - A SZÍNÉSZ ÁLDOZÓPAP Végre valahára az emberek kezdik megérteni, hogy most, a vallás hanyatlása idején a művészetnek és a színháznak kell templommá emelkednie, minthogy a vallás és a tiszta művészet tisztítja meg az emberiség lelkét. De... Hogyan változtathatjuk a mai vásári mutatvány-színházat színház-templommá? A válasz önmagától adódik. Jöjjenek az áldozópap-szinészek, a szentségkiszolgáltató-szinészek, a maguk tiszta gondolataival, emelkedett eszméikkel és nemes érzéseikkel, akkor magától is létrejön a művészet. Imádkozni lehet szabad ég alatt és fülledt helyiségben, szó nélkül és szavakkal, mert nem a hely, hanem maguk az emberek teremtik meg azt az atmoszférát, amely az egyszerű kunyhót nagyszerű templommá változtatja. Ha az emberek hozták létre a hitet, ók maguk szennyezték be a templomokat azzal, hogy piaccá változtatták őket. Miért is ne hozhatnának létre uj művészetet és építhetnék meg templomszínházukat? Sajnos azonban könnyebb, összehasonlíthatatlanul könynyebb templomot építeni, eltervezni külső képét, mint megtisztítani az emberi lelket és ezért a színháznak templommá változtatását fordított módon próbálják megoldani. Egyesek uj művészetet találnak ki, mások soha nem látott építkezésű uj színházi épületeket, megint mások különleges játékmodort, újra mások lemondanak a színészről és bábokról ábrándoznak, újra mások a nézőt az előadás résztvevőjévé akarják változtatni, de senki sem próbál megtisztulni és imádkozni a színházban. Blindez hiábavaló! Egyetlen ember lángoló imádsága magával ragadhat egy egész tömeget. Ugyanígy egyetlen színész emelkedett hangulata is elérheti ezt és minél több az ilyen szinósz, annál ellenállhatatlanabb lesz az általuk létrehozott hangulat is. Ha ez nem jön létre, nincs szükség sem uj építészetre,- 38 -
