Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színészi etikáról és fegyelemről

MEGJEGYZÉSEK A SZÍNÉSZI ETIKÁRÓL ÉS FEGYELEMRŐL

1. A SZÍNHÁZ iránti viszony tisztaságáról

Durva és szennyes a mi életünk.

Nagy szerencse, ha az ember ezen a nagy világon talál egy házat, egy szobát vagy egy négyzetrőfnyi helyet, ahol legalább ideiglenesen mindent kizárhat magából és lelke legjobb érzéseinek és gondolatainak élhet. Az egyház szolgájának számára ez a tiszta hely az oltár vagy a szószék, a professzor számára az egyetem, az előadóterem vagy a katedra, a tudós számára könyvtára, dolgozószobája vagy laboratóriuma, a képzőművész számára műterme, a szerető anya számára a gyermekszoba, a szinész számára a színház és a színpad. ügy vélhetnénk, ezeket a szent helyeket gondosan óvni kell minden szennytől saját lelki örömeink kedvéért. Nem szabad összekőpdösni és beszennyezni őket. Éppen ellenkezőleg. Ide csak mindazt a legjobbat szabad bevinni, ami az ember lelkében lakozik.

Bármilyen meglepő is, a színházban és a színészek között előfordul ennek az ellenkezője. Minden elferdült érzésüket elviszik a színházba *6b beszennyezik és összeköpdösik azt a helyet, amelynek éppen az ő boldogságuk kedvéért kellene tisztának maradnia, aztán csodálkoznak, hogy a színház és a művészet már nem hat rájuk felemelően.

Mindez a művészi fegyelem hiányából következik. Ennek a fegyelemnek kell kinevelnie a színészben a tiszteletet a hely és munkája iránt. Nem lehet köpni az oltár előtt és aztán ugyanott, a leköpdösött földön imádkozni.- 37 -