Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Hogyan készüljünk fel az előadásra

Minden őszintén megalkotott alaknak megvannak a maga reá jellemző szokásai, sajátos mozdulatai, tartásai, modora stb.

Ha mindezek nem kigondolt dolgok, hanem az alak lelki átéléséből nőttek ki, a szerepnek ezek a külső sajátosságai elválaszthatatlanul egybeolvadnak lelki valójával.

Ez a kapcsolat annyira erős és elszakíthatatlan, hogy a szerep fiziológiai szokásai felkeltik a színész lelkében a szerep pszichológiáját, és fordítva, a szerep érzéseinek pszichológiai átélése a szinész testének szokásos fiziológiai állapotát váltja ki.

Amikor a szinész bemutatóra vagy a szerep megismételt alkotására készül, ugyanazon az utón kell megközelítenie a szerepet, ahogyan létrehozta.

Amikor megcsinálja maszkját és felveszi jelmezét, még mielőtt kilépne öltözőjéből, művészileg összpontosítania kell és meg kell éreznie magában a szerep lelki akkordját vagy szegét.

A szinész belső technikájának és megszokásainak következtében ezt könnyen elérheti művészi összpontosítással. A szinész alkalmazkodott fiziológiája rendszerint gépiesen válaszol a lelki átélésre és ezért a szinész akaratán kívül is megjelennek az érzés nyomában a szerep külső kifejezői, tehát a megalkotott alak szokásai, mozdulatai stb.

Elkényeztetettebb akaratú színészek gyakran fordítva járnak el, tehát a szerep külső szokásai alapján találják meg magukban az alak pszichológiáját is.

A megalkotott szerep pszichofizikai kapcsolata olyan erős, hogy a szerep ilyen megközelítése is lehetséges, de nem kívánatos, mert az alkotó folyamatok természetességének áthágása végezetül iparosmunkához vezethet.- 36 -