Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Hogyan készüljünk fel az előadásra

HOGYAN KÉSZÜLJÜNK PEL AZ ELŐADÁSRA

Az átélés alkotő folyamata akkor fejlődik ki, amikor a színész megérzi a szerep legfinomabb idegét, amely mintegy Leitmotivként végig kiséri az alakot valamennyi helyzetén. Gogol ezt az alaphangot szegnek nevezi, amelyet a színésznek fejébe kell belevernie, mielőtt a színpadra lépne.

Egyes szerepekben ezt az alapot egyetlen közös, uralkodó akkordban egyesülő néhány érzés alkotja. A létrehozott alak nem lesz teljes és értelmes mindaddig, amig a színész meg nem találta ezt a szeget vagy a szerepnek ezt a lelki akkordját.

NélkUle a szerep egyes átélt helyei nem kapcsolódnak össze egyetlen közös, életképes szervezetté.

Az ilyen, részlegesen átélt szerep nem méltó az alkotás elnevezésre és nem vonatkoznak rá ezek a sorok.

A szerep szege vagy lelki akkordja az a rés vagy kulcs, amelynek segítségével a megalkotott alak lelkének titkaiba lehet hatolni. Érthető, hogy a színésznek a szerep szegét vagy lelki akkordját kell a legtöbbre becsülnie és azzal kell összenőnie.

Elég, ha a színész alkotóan összpontosít és megszólaltatja magában a szerep szokásos lelki összhangját vagy megérzi fejében a szerep szegét és egész pszichofizikai szervezete a megalkotott alak szokásos élményeihez alkalmazkodik. Az érzés viszont a maga részéről bizonyos irányban alkalmazza a test anatómiai mechanizmusát, amely a szerep megalkotása közben elsajátított gépies szokások alapján létrehozza a test szokásos mozdulatait.- 35 -