Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

hatás személyes temperamentumuktól függ. A testtartás konvencionális volta nem erősiti, hanem gyengiti a művészi hatást.

EUlföldi színházakban, ahol évszázadok alatt ilyen iskola alakult ki, némi jóindulattal el lehet ezt viselni, már csak azért is, mert a franciák és az olaszok nyelve és temperamentuma megfelel ennek. Tüzességük leveszi az embert a lábáról.

De amikor német, angol és orosz színészek próbálják utánozni őket, megjelenik a színházi "spanyol".

Az ilyen nézet kétségkívül hibás és eljön az idő, amikor ezek a színészek is meggyőződnek róla, hogy spanyol köpenyben is lehet egyszerűen és őszintén beszólni a csillagokról, az égről, a holdról és a hazaszeretetről.

A közönségnek hinnie kell a színésznek ás alkotásait élő személyeknek kell tekintenie. Ezt a tehetség őszinteségével és egyszerűségével lehet elérni. Az ilyen tehetség szinpadszerü, kellemes.

A színpadon nagyon megbecsülik az őszinte tehetséget.

Ezek a sajátosságok hitet ébresztenek a közönségben a színész iránt - hiszen mindig jó dolog hinni valakinek - és ezért a színházi tömeg készséggel adja magát az őszinte színész hatalmába.

Ha a színész őszintén és egyszerűen adja elő szerepét, a színpadi cselekmény valóságos életté változik, a létrehozott alak élni kezd; a természetellenes gyakran valószínűvé, a bonyolult érzés érthetővé válik.- 34 -