Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

IV

A tehetség értékes tulajdonsága az őszinteség és az egyszerűség. Ezek kedvéért sok hiányosságot meg lehet bocsátani. Mindig kellemes dolog hinni a színészben és élő személyt látni benne. Még olyan esetekben is, amikor az ilyen tehetségek erejük vagy temperamentumuk csekély voltát árulják el, hivek maradnak önmagukhoz és nem alkalmaznak konvenciókat a hatás erősítésére.

Ezért ezek a tehetségek még ilyen pillanatokban is az őszinteségükbe vetett hittel tudják helyettesíteni a hatás erejét. Az egyszerűség és az őszinteség természetesen lehet szinpadszerütlen, sápadt is, de az ilyen színészeket aligha lehetne tehetségeknek nevezni, már csak azért sem, mert hatóerejük túlságosan csekély.

Az egyszerűség és az őszinteség nem hagyja cserben a színészt az átlényegülés során sem és ilyenkor elhiteti a közönséggel, hogy a létrehozott alak valóságos ember. Jó dolog hinni egy embernek és ezért az ilyen tehetségek mindig kívánatosak a színpadon.

Velük szemben állnak a színpadi pátosz és póz tehetségei. Az ilyen színészek távol állnak az igazságtól és ezért nem tudnak eljátszani egyszerű, életszerű szerepeket. Nem vagyok hive az ilyen tehetségnek, bár nem tagadom tehetség voltát. Klasszikus szerepekben, amelyekben rendszerint alkalmazzák képességeiket, nyilván becsapják a középkor életét kevésbé ismerő embereket. Az ilyenek hisznek benne,hogy abban a távoli korszakban az emberek nem beszéltek, hanem kiabáltak és deklamáltak, hogy nem Jártak és nem ültek le egyszerűen,hanem különleges, operai módon. A közönség túlságosan azon nevelkedett, hogy a spanyol köpeny kigondoltan konvencionális testtartást kiván.

Nem lehet tagadni, hogy ez néha szép, ez a szépség azonban szinházi, nem pedig művészi szépség. Azt sem lehet tagadni, hogy az ilyen szinészek hatást keltenek, de ez a- 33 -