Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

volt ez Puskinnal, Gogollal, Tolsztojjal, Beethovennel, Glinkával, Rafaellel, Mocsalowal stb.

Tegyünk félre minden összehasonlítást az égnek ezekkel a választottjaival és igyekezzünk legalább egy kissé közeledni hozzájuk annak minden reménye nélkül, hogy valaha is elérhetjük az ő magasságukat.

Számunkra, mai művészek számára, akik életünkben a színpad egyetlen igazi zsenijével sem találkozhattunk, ez elkerülhetetlenül szükséges márcsak azért Is, mert a színpad néhai zsenijeinek alkotásai vlsszahozhatatlanul elpusztultak alkotójuk halálával.

Azt mondják, amikor Mocsalov Hamletnak a nyíllal megsebzett szarvasról szóló monológját mondta, a nézőkön a hideg futott végig. Azt mondják, a monológ közben egy székre ugrott és az egész közönség felpattant a helyéről ettől a mozdulattól. Eszünk ágába ne jusson ebben Uoosalovot utánozni, nehogy a tragédiából bohózatot csináljunk.

Mindezt azért Írom, hogy a további elmélkedések során előre óvjak mindenkit zseniális elődeink Játékára való hivatkozástól, bármennyire szeretnek is a közepes szinészek ezeknek az elődöknek a tekintélyére hivatkozni. Hogy önmaguknak több súlyt kölcsönözzenek, Így kiáltanak felt "Maga Mocsalov csinálta Így!" A válasz önmagától tolul ajkunkra: "Éppen azért nem szabad magának Így csinálnia."

Mocsalov gyatra díszletek között, banálisán színpadias jelmezben, petróleumlámpák pislákoló fényénél játszott, de mindezek ellenére megrázó hatást gyakorolt a közönségre.

Azt mondják, hogy ugyanez a Mocsalov, ha rossz hangulatban volt, nem Játszott jobban bármelyik közepes színésznél. Túlságosan nagy önbizalomra vallana, ha valaki ebben is utánozni akarná.

Hallottam, ami kor korunk egy nagy színésze kikelt a díszletek és a kellékek pompája ellen, mondván, hogy ez elvonja tőle a közönség figyelmét.- 22