Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

Tudják, mi Jutott eszembe?

"Kényeskedik. Nem lehetséges, hogy ilyen rossz véleménnyel lehetne önnön tehetségéről! Hát ne lenne annyi tehetsége, hogy kívánsága szerint elhomályositsa a tehetségtelen statiszták maroknyi csoportjának játékát és magára vonja a közönség figyelmét a selymekről, amelyekbe ezeket a színészeket öltöztették?"

Amikor ugyanez a tehetséges színész olyan színházról kezdett ábrándozni, ahol gyatra Jelmezekben, díszletek nélkül lehetne játszani és ezzel egyedül önmagára vonni a nézők figyelmét, tudják-e, mit gondoltam? "Szegény! Zseninek képzeli magát, holott valójában csak nagy tehetség."

Hagyjuk a zsenikre, hogy lenyűgözzék a közönséget,amikor akármilyen formában és körülmények között jelennek meg előtte, akár köpenyben és papucsban is, s ne vegyük magunknak a bátorságot, hogy utánozzuk őket ebben.

Ha én lettem volna a rendező annál a társulatnál,amely abban a szerencsében részesült, hogy olyan színész volt a tagja mint Mocsalov, tudják, mit tettem volna? Nagyon egyszerű elmondanom. Semmit sem csináltam volna olyankor, amikor ő játszott.Minden erőfeszítésem a következőkre irányult volna: először is az előadás előtt és a szünetekben minden módon megóvtam volna a zsenit a véletlenektől, amelyek elronthatták volna hangulatét; másodszor lehordtám volna azokat a színészeket, akik Mocsalov mellett fölösleges játékokat próbáltak volna kezdeni. Hogy miért? Nekem pontosan elég lett volna az a benyomás,amit az ő játéka adott. Partnerei esek szép szerényen adják fel a végszavakat a zseniális színésznek. Harmadszor pedig ott álltam volna a függönynél, s időben felhúztam és leengedtem volna.

Dehogy gondoltam volna én díszletekre, jelmezekre és tömegjelenetekre! Mintha éppen arra lett volna szükség! Kinek van kedve fölöslegesen tölteni az időt, hiszen úgysem vette volna észre őket senki.- 23