Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából
- Hauptmann-féle neuraszténiátokat- Ibsen ködös hőseit szeretem. Mint láthatják, a szerepkörök szerzők szerint oszlottak meg, most már egyes szerepek szerint is kezdik felosztani őket. Vannak Fjodor-cár* specialisták, Hannele** specialisták. A színházi etika törvényesítette ezt a felosztást. Barátságtalan lépésnek tekinti például, ha valaki más szerepkör után nyúl. Kivéve a vendégszereplőket, akikre semmiféle törvény nem vonatkozik, meg egyes színészeket, akik a jő szerepek szerepkörét sajátították ki maguknak, minden más színpadi művészt meghatározott és szűk keretbe, korlátozó szerepkörbe szorítottak. A tragikus színészek ezért vannak arra kárhoztatva, hogy egész életükben jelmezköpenybe burkolóddzanak, szenvedjenek és haljanak meg a színpadon. A siheder színésznek csodálkoznia kell a bonyodalmon, amelybe a szerző helyezte, a naivának egész életében naivnak kell lennie, ugrálnia, tapsikolnia és kedvesen fecsegnie, a szegény buffóknak pedig torzságukkal kell nevetést kelteniük. A fennálló körülmények között követelhetünk-e a színészektől változatosságot és nem természetes-e, hogy az örökké egyforma szerepeket egyszer és mindenkorra kialakított fogásokkal játsszák el? Mi abban a meglepő, hogy a nap háromnegyed részét a színházban és a szerep tanulmányozásával töltő színészeknek ezek a fogások a vérükbe mennek át, s az életben ugyanazt a színészt alakítják ki belőle, akit a közönség mindennap a színházban lát. Ezért van az, hogy a tragikus színész a színpadon kívül is komor ábrázatu, a komikus szellemeskedik, a naiva bájolog, a drámai színésznő örökké szenved, a piperkőc frivol Ságokat mond. “Alekszej Tolsztoj /1817-1875/ F.1 odo cimü történelmi drámájának címszereplője. r .TopunoyiCB cfr **Gerhart Hauptmann /1862-1946/ Hanna!a /Hanneles Himmelsfahrt/ cimü drámájának hősnője.- 10
