Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

c/ Az építészetet, mert a tér minden művészete közül a legfőbb és mert szigorú szabályokat foglal magába, mindenek előtt a tervrajzból eredő diszciplínákat.

Továbbá mert a szinpadi tér, e már megvizsgált háromdimenziós játéktér megszervezése arra kötelez, hogy legalább általánosságban ismerjük az építészetnek nem csupán történetét /formáit és stílusait/, de kifejezési lehetőségeit is, hiszen ez a művészet olyannyira meghatározó és reprezentativ jelentőségű a nemzeti civilizációk és kultúrák szempontjából.

Továbbá mert a színpad szerkezetét, arányait, elrendezését megszabó törvények az építészetből fakadnak, hiszen a színházban az alaprajz szabja meg, mind elrendezésével, mind mértékeivel, mind a benne kifejeződő koncepcióval, a játék alapját és épp annyira meghatározza,mint ahogy, időnként, egyenesen meg is teremtiX//.

d/ A szobrászatot. mert segítségével jobban és a térben elhelyezve foghatjuk fel a formák, nevezetesen az emberi test, a megfelelő világításba helyezett arckifejezés, a mozgás, a legapróbb részletekig lerögzített testtartások szépségét; és mert a lángész keze által megmunkált márvány,fa, bronz, gipsz sorsából ilyen módon megérthetjük, milyen szerepet játszik a fény a plaszticitás és a valőrök vonatkozásában, milyenek is ezek az "átmenetek" egyik tömegből a másikba.

Továbbá mert a legnagyobb művészeknek, ahogy mondani szokták, "körül kellett járniuk" modelljüket és ők ki tudx/ Ezért figyelhetjük meg, hogy a szinpad tervrajza általában a civilizációk es a korok szerint módosult, napjainkban pedig a rendezők kutatásainak állandó tárgya. Főleg az elmúlt húsz év során valóban alig akadt valamennyire is számottevő színházi ember, aki egy épitészszel való szoros együttműködésben ne hozta volna létre az ő eszményi színházának, az ő színpadának tervrajzát.- 81 -