Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Bevezetés. Általános kísérlet egy színházi koncepció felvázolására
BEVEZETÉS ÁLTALÁNOS kísérlet egy színházi koncepció FELVÁZOLÁSÁRA Azt hiszem, a színházról annyi egyéni koncepció létezhet, ahány színházi ember van,ahány művész, akit hivatása gyakorlásában az a fő gondolat vezérel, hogy művészetét szolgálja. így hát ezt a művészetet - úgy képzelem - nem megszabott, mozdíthatatlan, örökkévaló és valamiképpen mágikus törvények kormányozzák. Tanulmányozása csak annyit tesz lehetővé,hogy reflexiók és tapasztalatok alapján bizonyos teóriákat alkossunk, melyek érvénye az általuk megszabott gyakorlattól függ. Ezek a teóriák főleg a .látókra és a rendezésre vonatkoznak, amelyeket viszont a drámai mű műfaja és stilusa szabályoz, megfelelően a korszaknak, amelyben a müvet bemutatják és ama közönség jellegének, amelynek a művet szánják. Az elméletek - itt éppen úgy, mint minden téren - vezérfonalat adnak a cselekvés, más szóval a drámai alkotás számára. A módszerek közül itt csak azokkal foglalkozhatunk, amelyek az ésszerű okoskodásból és a tapasztalatból erednek, hogy ilyen módon eredményesen végezzük el az általában megjegyzendő elvek és a követendő technika kontrollját,sőt, esetleg felkutatását is. Ezért hát kijelentem, hogy a színművészet /descartes-i kifejezéssel élve/ egyszerre szellemi adottság és tanulmányokkal megszerzendő eredmény. Következésképpen birodalmában csakúgy, mint minden más kifejezési eszköz gyakorlatában, a legteljesebb szabadságnak kell- 7 -
