Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

Valamely mü szellemét, jellegét, stílusát, megírása és előadatása korához való viszonyát ezen tényezők törté­nelmi és emberi igazságában kell elmélyülten vizsgálni,sőt, sokszor felfedezni. Ez az igazság, tudjuk, mindig relativ; de az adott közönség erre reagál. Semmiképpen sem szabad ezekhez az ismeretekhez felületesen közeledni, anélkül,hogy előzőleg el ne sajátítanánk egy olyan műveltséget, melynek legmélyebb törekvése és bizonyos módon eszménye az egyete­messég. Nem kevésbé szükséges, hogy az a rendező, aki szerepe magaslatán akar állni, bizonyos mértékben ismerje az iro­dalmon és drámairodalmon kivül a többi művészetet is, első­sorban a költészetet, továbbá a táncot, a zenét, az építé­szetet, a szobrászatot, a festészetet, amelyekhez ma csat­lakozik a film is. a/ A táncot, mert a szinész, aki a szinpad közép­pontjában áll és a szöveget, valamint a végleges, hozzá al­kalmazott rendezői felfogást tolmácsolja, nemcsak szavakban fejezi ki magát, hanem éppúgy mimikával, gesztussal, moz­gással is, és mert ennek következtében játéka, miközben megteremti a szükséges szinházi kapcsolatot a dráma és a dráma előadását elősegitő rendezés között, részben a táncon alapul. Továbbá mert a tánc különböző lehetséges alakzatai /amelyeket a szakember, a koreográfus alkot meg/ gyakran válnak, bizonyos jelenetekben és mindenesetre a "divertis­sement "-okban, x^a színjáték elemeivé és mert a tánc kifeje­zési lehetőségeit nem lehet a szinpad károsodása nélkül el-A divertissement /francia szó, szórakozást jelent/ tán­­cos-zenés-énekes betét, amely a felvonásközöket tölti ki, a közönség szórakozásának folyamatosságát és egyben változatosságát biztosítva. Nálunk a Képzelt beteg Pe­tőfi Szinházbeli előadásán találkozhattunk e műfaj mo­dem változatával. - /A szerk./- 78 -

Next

/
Thumbnails
Contents