Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Előszó

csak eszmeiek. A francia színház álete általában anarchikus, azaz azok a feltételek, amelyek megelőzik a tanulmányozást és a tapasztalatot, sőt, néha azok is, amelyek nélkülözhetetlenek minden igazi színházi előadáshoz, csak ritkán találhatók meg együtt és ezért a rögtönzés, tehát a véletlen uralkodik.

Ebben a rendezésről Írott értekezésben, amelynek célja, mint bizonyára kitűnt, elsősorban didaktikai, a lehető legvilágosabban és legtömörebben mutatom be és magyarázom meg azokat az eszméket és azt az általános gyakorlatot,amelyek korunk legreprezentativebb színházi vállalkozásait irányították; más szóval azokat,amelyek a szoros értelemben vett színházművészeti szempontból a legsikerültebbnek bizonyultak és nem szükségképp azokat, amelyek a legnagyobb közönségsikert aratták. Tanulmányom módszere tehát kapcsolódik 1. a drámai mü koncepciójához, 2. a szóbanforgó mü előadásához szükséges munkához.

Összefoglalva: müvem olyan eszméket és gyakorlati eljárásokat kiván összegyűjtve bemutatni, amelyeket saját tapasztalataim hitelesítettek vagy amelyek különféle egyéb tapasztalatok egymással való összehasonlításából születtek.

Ily módon érthető, hogy e sorok értéke meglehetősen viszonylagos. Jelentőségüket mindenesetre mégis elég szilárdnak érzem ahhoz, hogy kiérdemeljék a hivatásos kritika vizsgálatát. Tanulmányom bizonyság rá, hogy a színház iránti szenvedélyem és példás hűségem túlélt minden megpróbáltatást és ez talán, legalább, bizonyos megbecsülést szerezhet számomra.

L. M.- 6 -