Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Előszó

Amikor arra vállalkoztam,hogy értekezést Írjak a rendezésről, előzőleg gondosan lerögzítettem témám határait és pontosan meghatároztam célomat. Szeretném tehát, ha ez az Írás nem támasztana félreértést köztem és olvasóm között.

Mindenekelőtt leszögezem: ennek az értekezésnek nincs olyan igénye, hogy pusztám a kifejtett módszer vagy eljárások hatékonysága révén rendezőt faragjon abból, aki rendező szeretne lenni. Arról sincs szó, hogy egyszerű elolvasása beavatná az olvasót mindazokba az ismeretekbe, amelyeket a színházművészet megkövetel. Célja csupán az, hogy Franciaországban először - vagy majdnem először - bemutasson néhány általános elvi és gyakorlati fogalmat, amelyek - úgy gondolom - nélkülözhetetlenek és alkalmasak rá, hogy előmozdítsák az egyéni felfedezéseket kiki számára azon az ösvényen, amelyet elhivatottságának megfelelően kiválasztott magának. A színházművészet - kétségkívül sokkal inkább, mint bármely más művészet - attól, aki birodalmában igazi eredményeket akar elérni, igen nagy intelligenciát, műveltséget, akaraterőt, türelmet és rátermettséget követel. így hát azt szeretném, ha ez az értékezés hasznos lenne.

Ugyancsak jól meg kell érteni azt is, hogy ezen a hatalmas és gazdag területen belül mind az itt kifejtett elvek és a belőlük következő teljesen relativ szabályok, mind azok a gyakorlati eszközök, amelyekben esetleg egy összefüggő módszer és szakmai gyakorlat körvonalait fedezhetjük fel, feltételezik, hogy a színházi élet rendes feltételei teljes számban együtt vannak. Sajnos azonban országunkban és néhány más országban is ezek a feltételek

ELŐSZÓ- 5 -