Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

benyomását."3^ Igen világosan kifejtett irodalmi szempont; mégis kirajzolódnak benne az előadás problémájának bizonyos aspektusai, mégpedig abban a formában, amelyet azután, mint látni fogjuk, Gordon Craig, a Jelenkori színház másik nagy teoretikusa fejlesztett tovább végre olyan eszközökkel,amelyek, kizárólagos Jelleggel, megfeleltek a színpad technikájának.

JACQUES COPEAU ÉS GCRDON CRAIG

1910-12-ben Jacques Rouchénak sikerült a Théâtre des Arts—ban harmonikus egyensúlyt létesíteni a színjáték különféle elemei között. Síikor nyomában Jacques Copeau 1913-ban megteremtette a Vieux-Colombier Színházat, előzőleg felmérte és értékelte azokat a kísérleteket, köztük a legbecsesebbeket, amelyek a francia és a külföldi szinházon belül a század kezdete óta lezajlottak - ezeket elsősorban a jelentékeny egyéniségű, nagy színészek művészetének diadala jellemezte - és habozás nélkül kijelentette: "Újra fel kell fedezni a színpad és a szinház alaptörvényét, mind a színészek és az irók, mind a rendezés szempontjából." Ily módon Párizsban elsőnek vetette fel határozottan a szinház elevenségének problémáját. "Legyen bér szimbolikus vagy naturalista, szintetikus vagy anekdotikus, a díszlet mindig díszlet marad, azaz: illusztráció" - mondja a továbbiakban és itt pattant ki az újabb vita: "Ennek az illusztrációnak nincs közvetlen köze a drámai cselekményhez, amely egyedül határozza meg a színpad építészeti formáját. Vázlatos diszletet kívánunk, amely a maga puritán építészeti szerkezetével csak arra törekszik, hogy a szöveg szerkezetéhez ido-X/Revue d’Art Dramatique. 1891. május 1.

- 26