Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

lettervező alkotásából születtek. Az anyagból készített makett, noha kevéssé használatos, rendkívül értékes közvetítő láncszem a rajz és a jelmez megvalósulása között.

Meg kell jegyezni, hogy a szokásos rendszerrel szemben a színészekkel való gyakorlati munkát /rendelkezőpróbák, emlékpróbák stb./ csak akkor helyes elkezdeni, amikor a díszletek, jelmezek,kellékek /és adott esetben a maszkok/ makettjai már elnyerték nagyjából végleges formájukat. Ily módon a próbamunka sokkal eredményesebb lesz, azaz nem forog fenn a veszély, hogy egy fontosnak tartott rész a későbbiekben, mikor a próbák már a színpadon folynak, feleslegesnek bizonyul, hiszen a színpadon még nem alakultak ki a járások és a diszletelemek elhelyezései, sőt a színpad jellege és stilusa sem alakult ki még eléggé, most van csak kidolgozás alatt, tehát bizonytalan. Ha viszont a szinészek találkozhatnak a makettekkel, akkor, a pontossal megokolt külső elrendezés alapján, már munkájuk kezdetén is jobban megértik a játék tervének lehetőségeit és megszorításait! elmúlik fejük felől az utolsó percben bevetett rögtönzések veszélye és nem fenyegeti őket a - számos példából ismert - tökéletes "hontalanság" sem olyankor, amikor a próbamunka lezáruláséval elkövetkezik a diszletes és jelmezes "összpróba" ideje. Megértvén az előadás szellemét és stilusát, otthon érzik magukat és feszélyezettség nélkül kezdhetnek hozzá saját kutató és alkotó munkájukhoz, hogy igy a maguk részéről tovább fokozzák az előadás szinházi értékét.

Mivel, főleg kényes vagy értékes anyagok esetében, vigyázni kell,nehogy a jelmezek a számos próba során viseltessé váljanak vagy épp tönkremenjenek, a rendező, ha ez szükséges, bármilyen anyagból elkészítteti az egyes szinészek különleges ruhadarabjait, hogy a művész, ha mozgása, gesztusai, magatartása bizonyos fokig ezektől függnekmár az első próbáktól fogva megbarátkozzék velük. Ugyanaz vonatko- 114 -