Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

zik a kellékekre és még inkább a maszkokra.*^ Hasonló előnyökkel jár ez az eljárás bizonyos zavaró, kényelmetlen parókák vagy álszakállak esetében.

2. Â színészekről

a/ A szerepkörök

A szerepkörök bizonyos tipusalakokat jelentenek, amelyeket a drámai műfajok fokozatosan kialakitottak és elhatároltak egymástól, ellátva őket erősen hangsúlyozott jellemvonásokkal, sőt, bizonyos külső, festői sajátosságokkal is. Egyébként más-más formában megtalálhatók a színháztörténet minden időszakában. Együtt fejlődtek ki magukkal a műfajokkal.

Ami a jelen korszakot illeti, ezek a tipusok már csak a vaudeville-ben és a melodrámában maradtak fenn kisebb-nagyobb mértékben. A modern szerzők módosították, a cselekmény bizonyos sajátos feltételeihez alkalmazták őket. És könnyen megérthető, miért tűnt el például a francia színpadról az elmúlt húsz év során csaknem teljesen a "grande amoureuse" /hősszerelmesnő/ szerepköre, amely a régebbi drámákban oly gyakori volt. Hasonlóképpen, a középfaju dráma olyan típusokat hivott életre, amelyek e műfajt megelőzően nem léteztek. A commedia dell’artéban, amely elég mély befolyást gyakorolt a modern vígjáték bizonyos előadásformáira, mereven körülhatárolt szerepkörök voltak; ezek mára annyira átváltoztak és olyan sokszínűek lettek, hogy felismerni is nehéz őket. De ily módon a régi drámairónak ál/ Különösen fontos ez az eljárás különleges, korabeli vagy fantázia-jelmezek esetében,a lelyek szabásban és kényelem tekintetében elütnek a mai viselettől /krinclin, turnür, halcsontos melfüző, nagyon maga-; ..eménygallér, tulhosszu ruhaujj stb./ vagy ha a színésznek valamilyen testi fogyatékosságot, például púpot kell hangsúlyoznia.- 115 -