Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Második rész: A rendezés gyakorlatáról
színészek és a többi munkatárs tanulmányozhassák az előadás elgondolását. Ha például a díszlettervező a rendezővel egyetértésben elhatározza, hogy a diszletet egy adott pillanatban meghosszabbitja, úgy, hogy az belenyúljon a nézőtérbe - hogyan sikerülne valóban összehangolni az éppen játékban lévő különféle szinpadi tényezőket, a makett segítsége nélkül? És ami jogosult és helyes ebben a sajátos és járulékos esetben, annál inkább válik azzá, ha a lényegről,a játékról van szó.33'/ Mivel a jelmezek és a kellékek megtervezése szoroséin kapcsolódik a díszletekéhez, általános szokás, hogy terveik elkészítését ugyanarra a művészre bizzák. De itt talán fontosabb követelmény a művész technikai szakképzettsége. Az anyagok megválasztása - néha, inkább gazdasági, mint művészi okokból, egészen váratlan és sajátszerü anyagoké -, a különleges öltözékek összeállitása, sőt, maga az elvi koncepció is e téren több és más jellegű gyakorlati nehézséget von maga után, mint a díszlet esetében. Mivel a jelmezt mindig mozgásban kell elképzelni, kivitelezését /szabását/ X// Hasznos dolog, ha a színpadnak és a díszletnek mind mozgatható /mozgatható díszletek és diszletelemek, bútorok, kellékek/, mind rögzített elemei hasonló formában szerepelnek a maketten is. Ha speciális függönyt kívánunk használni, előnyös, ha azt ugyanarra a díszlettervező festőre bízzuk, csakúgy, mint, alkalom adtán, az árnyjátékhoz vagy vetítéshez szükséges transzparenseket. Néha, bizonyos rendezési koncepciók értelmében, megesik, hogy a játék folyamán maguk a színészek, nem pedig a diszletezőmunkások mozgatják vagy cserélik a diszletet, vagy legalább egy-egy diszletelemet. Hasonlóképpen előfordul az is, hogy a rendező a néző száméra mindvégig láthatóvá kívánja tenni a szinpadi gépezetet és ebben az esetben a diszletváltozások szükségképp "nyilt színen" folynak; a takaró szuffitákat, függönyöket kiküszöbölik, mivel a takarás nem cél többé. Ilyenkor a díszletnek és gyakorlati elrendezésének egy bizonyos, gondosan megválasztott kifejező szimbólikája az előadás egyik döntő jellemvonásává lesz.- 112 -
