Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

őseinket és intézményeinket.Az egyik az Igazságot végzi ki, a másik eltemeti az Istent, a harmadik az egyházat teszi lehetetlenné, a negyedik, az ötödik a pederasztián vagy a vetéléseken kérődzik.

E jelenség kiindulópontja az őszinteség, amely független és egyenes jellemre vall. Franciaország egyike az utolsó országoknak, ahol ez a szellem fennmaradt, de ez a szellem nehezen exportálható olyan országokba, ahol ezek a megfigyelések kétségkívül ugyanannyira érvényesek, mint nálunk,csakhogy ott nem szokás beszélni róluk. És minthogy, amikor külföldre megyünk,legfőbb gondunk összhangba kerülni az illető ország szokásaival, a legcsekélyebb provokációt is elkerülendő, nem egyszer sajnáljuk, hogy színpadi szerzőink nem nyúlnak emelkedettebb témához. Nagyon nehéz és dicséretre méltó dolog bíráló drámát imi, de egy olyan korban, amelyben az egész világ erkölcsi színvonala különösen alacsony, el kell ismerni, hogy ez a dráma nem lesz valami lelkesítő.

Meg kell egyébként jegyezni, hogy a néző sohasem mutatkozik kétszer egymásután ugyanazon oldalról. Az a néző, aki saját hazájában vagy franciaországi tartózkodása alkalmával nagyra értékelne egy bizonyos darabot, ugyanazt a darabot nem fogadná el, ha mi vinnénk hazájába és megfordítva. Ez azért van, mert a néző, még mielőtt elmegy az előadásra, hozzáformálja és előkészíti magát annak befogadására, amit az előadástól előre vár. És aszerint van vagy nincs siker, ahogyan az előadás megfelel várakozásának. Ismerjük azt a csodálatos állatot, amelyet kaméleonnak neveznek; ez az állat képes színben hasonulni környezetével. A színházi néző esetében a folyamat fordított; már "előre” idomul. Â nézőnek a színházba való belépésekor már megvan a maga ”szine", és az előadás akkor arat sikert, ha szerencsésen összhangba tud kerülni ezzel a színnel. A színházban a környezetnek kell alkalmazkodnia a kaméleonhoz.- 98 -