Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

Ez egyike a számtalan oknak, amiért a siker kiszámíthatatlan.

Nemrégiben egy nagyon intelligens hölgy csodálkozott rajta, hogy a bukást nem lehet előre látni. A bukás színházi elnevezésének, a "four" /kemence/ szónak nagyon régi hagyományai vannak, még a gyertyafény korszakából. Ha senkisem jött el, a gyertyákat meg sem gyújtották. A darab "kemencébe került", azaz: a színház olyan sötét maradt,mint amilyen egy kemencébén van. Lagrange*^ regiszterében egyes darabokat ezzel a cimkével jelölt meg: "four". "Amikor egy darabot megnézünk - tette hozzá a hölgy -, olyan érthetőnek tűnik a dolog! Pedig mi nem is vagyunk színházi emberek! Gyakran kérdezzük önmagunktól, hogyan lehetséges, hogy egy igazgató, aki mégiscsak érti a mesterségét, ennyi pénzt kockára tett egy ilyen nyilvánvaló kudarcért?"

Valamely darab kiválasztása sokkal inkább az ösztönre, mint az értelemre tartozik. Ami szerény személyemet illeti, én csak akkor hozok szinre valamilyen darabot, ha szeretem. En hiszem, hogy a rendező is úgy van vele, mint a színész: emez vagy érzi vagy nem érzi a színpadi alakok egy bizonyos családját, s ez alakítja ki "szerepkörét", amaz vagy érez vagy nem érez egy bizonyos fajtájú és jellegű darabtipust, legyen bár az adott példány csodálatos vagy jelentéktelenebb, s ez alakítja ki stilusát vagy egyszerűbben a "modorát".

Hogy egy darab, amelyet szeretünk, sikert arathasson, szükséges, hogy a darab rendezőjének Ízlése, vagyis szerelmes vonzalma összhangban legyen egy egész közösség Ízlésével, illetőleg szerelmes vonzalmával.

^ Charles Lagrange vagy La Grange /eredeti nevén Charles Varlet, 1639-1692/ kiváló francia színész. Molière társulatának egyik erőssége és a mester halála után bistoskezü vezetője volt. Hires Regiszterében rendszeresen beszámol az aznapi előadásról, a bevételről, a sikerről s az est egyéb körülményeiről.- 99 -