Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
Hippolitosz, saját felfogása szerint, azért találkozik elutazása előtt utoljára Ariciával, hogy politikai szempontból felajánlja neki Attikát. Vagy legalább is ezt hiszi. Magatartásáról tehát olyan szubjektív elképzelése van, amely nem felel meg a valóságnak. A különbség egy magatartás szubjektív felfogása és objektiv valósága között eredhet jóhiszeműségből és rosszhiszeműségből egyaránt. 3. Végül: az embernek képzelete van, amely átalakítja, sőt tökéletesen át is változtathatja mind az objektiv, mind a szubjektív elemeket. Az ember, küzdelmének bizonyos kritikus helyzeteiben, pánikba esik és odáig jut, hogy a valóságot egy képzelt valósággal fedi el. Ez a képzelt valóság szélsőséges magatartásokra készteti és ezeket hívjuk érzelmeknek. Ha azt képzeli, hogy a halál megszűnt létezni, örömben tör ki. Ha azt képzeli, hogy Polonius patkány, félelme ellen harcol. Ha azt képzeli, hogy a külvilág nem változatosabb, mint a szürke fal, amely előtt áll, úgy a szomorúságnak engedi át magát. Ha azt képzeli, hogy veszedelmes ellensége hirtelen egészen kicsi és gyönge lett, szabad folyást engedhet dühének stb., stb... A tárgyak segítségével e pantomimjátékos megismerkedik a realizmussal; a szubjektív élet segítségével az érzést fejezi ki. És hála képzelőerejének, a pantomimjátékos transzponálja a realizmust és az érzéseket, és egy költői valóságot talál ki. Ha ebből indul ki, költői művészetet épit, amely a maga részéről zenévé válik, azaz egyidejűleg nyelv, tánc és ének lesz. Ez a transzponálás nem torzítás. A költészet nem karikatúra.- 56 -
