Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

Az élet titokzatos csendjében minden tárgy látomásos jelenségként, lenyűgöző valóságként jelentkezik. E jelenvalósággal szemben bennünk mámoritó szubjektív reagálások jelentkeznek. 7égül: képzeletünk akár örömtől, akár szorongástól vezettetve mindig e kapcsolat kimunkálásán fáradozik; de akármi mozgatja, mindig az igazból indul ki és mindig összhangban van az előrehaladó élettel, amelynek ritmusát egészen az elmúlásig az idő adja meg. Ettől a szoros közelharctól, amely köztünk és a tárgyak között folyik, függ további életünk, fennmaradásunk, vagy pedig pusztulásunk. Ez hát a tragikus alaphelyzet.

Az ember vagy egy bizonyos tárgy felé halad;

vagy elveti azt;

vagy pedig kikerüli.

Mindig erről van szó: magunknak akarjuk-e vagy magunkon kivül akarjuk tartani.

Vegyük hozzá a harmadik mozzanatot: a "megállást".

Ez tehát a három alapvető cselekvése a pantomim harmadik fázisának, amely nem más, mint a cselekvés fázisa.

Véleményünk szerint ez lenne hát ennek az igazmondó, ennek a tragikus pantomimnek a kiinduló pontja, amelynek kulcsát napjainkra elveszítettük és amelynek újjászületését annyira szeretnék megélni.- 57 -