Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

Az ember és a cselekvés

Beszorítva e két világ közé, melyek közül az egyik szüntelenül gyengül, a másik pedig egyidejűleg nyújt menekülést és pusztulást, vergődik az ember... tragikusan.

Az első világ az akarat, a másik a külső erő világa.

E két ellentétes áramlat örvényébe sodorva, az embernek választania kell a között, ami neki való és a között, aminek énjén kívül kell maradnia.

Korábbi magatartásaiból eredő pillanatnyi magatartása egész harci felszereléssel ruházza fel, amelyet a korábban kapott utbaigazitások szerint használ és a frissen érkező útbaigazítások szerint oszt be.

Belső lényének valamennyi őrhelye mozgósítva van. Egész teste "üzemel". Mellkasa egyidejűleg biztosítja az akarati és az ösztönös lélegzést. A rekeszizom úgy rezeg, mint a dob, a gerincoszlop hullámzik, a szív veri a ritmust, a vér, akár a tenger, fáradhatatlan ár-apályával zug végig a testen.

Az ember küzdelme három síkon folyik:

Objektiv sikon;

Szubjektív sikon;

Képzeleti sikon.

Minden emberi magatartás magában foglalja ezt a három

sikot:

1. Ez a magatartás objektiv módon létezik. Olyan, amilyen, s hogy milyen, az a külső szemlélő számára is felfogható.

2. De az Így és igy viselkedő embernek érzelmi,szubjektív elképzelése van erről a magatartásról, amely elképzelés többé vagy kevésbé különbözhet a valóságos magatartástól.

Például: a néző szerint Hippolitosz azért találkozik Ariciával, mert nem tudja rászánni magát az utazásra, anélkül, hogy viszont ne látná.- 55 -