Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

a légnyomás nem középiskolai tanárok kitalálása, hanem állandó nehézkedés, amelyet le kell győznünk 8 izmaink segítségével megfékeznünk, hogy lélegezhessünk.

A desszertnél sorrakerülő anekdoták tárházában szerepel a történet egy rossz tanuló válaszáról a szóbeli érettségin. A tanár, a gutaütés határán ekkora tudatlanság ée drukk láttára, ordítva kérdezi: "Ki emelte Szép Fülöpöt a trónra?" És a gyerek,végső riadalmában, igy felel: "A légnyomás. "

Végső soron talán nem is lehetetlen. Szép Fülöp nagyravágyásában talán nem tudta elviselni a légnyomást; talán azt hitte a jó ember, ha fölemelkedik a trónra, könnyebben fog lélegzeni...

A nehézkedés nem lebecsülendő erő: állandó szimbóluma végső összeomlásunknak. Ha nem vigyázunk, alattomosan elpusztíthat. Szembe kell helyeznünk vele azt az erőnket, amely felemel.

"Boldog, aki erős szárnyakon repülhet

A sugárzó, derűs mezők feléi"

Így hát a külvilág egyszerre tartalmazza azt, amire szükségünk van és azt, amire nincs szükségünk. Az ember dolga, hogy e kettőt megkülönböztesse, hála az érzékeink adta útbaigazításoknak, ösztöneinknek és tagjaink valódi hivatásának.

Ez & pantomim második fázisa: az útbaigazítás, avagy az ember és az "énjén kívüli".

A magatartás és az útbaigazítások tudománya közé építi az ember cselekvéseinek hidját.

Ez lesz a harmadik fázis.

X- 54 -