Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

t«r, vagy azért, »art beteg? Ez meg miért görnyedt? Talán mert evez, vagy azért mert nagy bánata volt? Milyen tényezők alakították ki ezt az adott emberi problémát?Hogyan ragadjuk meg ezt a "magatartást'1?

Ez a pantomim első fázisa: a magatartás, vagy az ember és az énje.

X

Az ember és a külvilág

Csukjuk be belső szemünket és lépjünk az ablakhoz. Körülöttünk él a külvilág, amely egyidejűleg nyomást gyakorol ránk és indítványokat terjeszt elénk. E ránk irányuló nyomások között kell, hogy módunk és erőnk legyen válogatni, magunkba szivni azt, amit kiválasztottunk és elvetni azt, amitől vonakodunk. A felkínált indítványokat illetően pedig elég bölcsességgel és jó Ízléssel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy csak azt tartsuk meg, ami nekünk megfelel.

Erre a célra kaptuk az ösztönt, a tapasztalást és az értelmet.

Kapcsolataink a külvilággal mágneses jellegűek. Az ösztön egyfajta iránytű; érzékeink radar-félék, amelyek megjelölik, milyen irányban mozogjanak tagjaink, hogy megragadják vagy távoltartsák azt, ami megfelel, illetve nem felel meg nekünk.

Érzékeink "lőtávolsága" különböző; "hullámhosszuk" nem ugyanaz.

Hogy izlelőérzékünk működni kezdjen, a külső tárgynak ott kell lennie nyelvünkön. A szaglás már sokkal távolabbra hatol. Az embernél elsorvadt és hamarabb kimerül, mint a látás. Az állatoknál a szaglás erősebb a két tipikusan emberi érzéknél: a hallásnál és a látásnál. De van egy "fejedelmi", egy "varázslatos", egy "mágikus" és eléggé rosszul ismert érzék, amely talán mind a többit is magában foglalhatsz a tapintás. Ez az az érzékszerv, amely túlnő rajtunk; úgy értem, fizikailag.- 52 -