Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

A termelés, vagyis a belső részek élete;

A hatalom, vagyis a nemi élet;

A védekezés, vagyis az idegélet;

A kezdeményezés, vagyis a szellemi élet.

A termést csűrbe rakjuk /a szájtól a belekig/;

A hatalom toporzékol és támad /nemi élet/;

A védekezés figyelmeztet és megóv /idegeink, érzékeink/.

A kezdeményezés megkülönbözteti azt, amit meg kell őriznünk attól, amit el kell vetnünk. Magatartásunk két dologra korlátozódik; mit tartsunk meg és mit vessünk ki.

És az egész gépezet egyetlen központi kormányzatnak engedelmeskedik; az agynak.

Mindez nagyon primitiven hangzik, hisz igazsága anynyira nyilvánvaló; a pantomimszinésznek mégis ezt kell elsősorban szem előtt tartania; mindnyájunk rendelkezésére áll egy világ, egy tökéletes, bonyolult és teljes világ - a külvilág pontos reprodukciója.

Az ember tehát, a maga földi mozgási pályáján, egy mikrokozmosznak /saját énjének/ mesgyéjén áll, amely titokzatos visszatükröződése a makrokozmosznak /a világegyetemnek/.

A mennybolton fénylő élet szivünk közepén tükröződik vissza, mint a holdfény a kút kékeszöld vizében.

Belső életünk állandóan egymást követő útszakaszait nevezzük magatartásnak.

Abban a pillanatban, ahogy a megszületett csecsemő először felsír, a világrajött lénynek már van magatartása.

Mindegyik magatartásunk befolyásolja a következőt és következménye elmúlt magatartásainknak.

Minden jelenlegi magatartásunk mélyén ott rejlik előző magatartásaink lerakódása.

Minden emberi magatartás olyan probléma, amelynek adalékait fel kell deríteni. Ennek az embernek miért alacsonyabb a jobbválla, mint a másiknak? Azért-e, mert karmes- 51 -