Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

 Korszerű Színház-sorozat szerzői közűi nem Jean- Louis Barrault az egyetlen, aki nem kommunista, sőt. nem is egyértelműen haladó művész - de az eddigieknek tálán egyikével sem volt annyi vitázni valónk, mint vele.

Tudjuk, hogy neve egy könyv élén minden bizonnyal felkelti az érdeklődést. Színésznél a külső megjelenés soha nem mellékes adottság, bár természetesen semmiképp sem a szabályos "szépség" értelmében. Nos, Jean-Louis Barrault— nál szuggesztivebb, érdekesebb külsőt kevés aűvész kapott a természettől, és neve hallatára rögtön felmerül emlékezetünkben ez a mozgékony, inas termet,ez a látoaásos, csontos, egyszeri arc, csodálatosan hajlékony izmaival, lángoló, mélyen bent ülő szemeivel - úgy, ahogy a Szerelyk városa cimü filmből feledhetetlenül belénk ivódottl Tudjuk, hogy színháza van, hires rendező, aki rendezéseiben jó érzékkel választ magának szerepet; ha Párizsba készülünk, színháza feltétlenül az első megnéznivalók listáján szerepel.

Jean-Louis Barrault érdekel bennünket.

Ismerkedjünk meg vele jobban - és amennyit egy nagy színész ábrázoló művészetéből, egy szenvedélyes színházrajongó tüzes hivatásszeretetéből okulhatunk, legalább any— nyira, ha nem többre tanit meg hibáinak, eltévelyedéseinek bíráló szemlélete.

1910-ben született Vésinet-ben, egy gyógyszerész fiaként . Festőnek készült, a Louvre iskoláját látogatta, és hogy megélhessen, kollégiumi őr lett. Dullinnal való találkozása felszította benne régi érdeklődését a színház iránt, lemondott a festészetről, és 1931-ben beiratkozott Dollin Atelier-jének sziniiskolájába. Egyidejűleg kisebb szerepeket is kapott; 1932. szeptember 8-'án mutatkozott be a Yolpone egyik szolga-szerepében. Négy évig maradt a színháznál, ahol legjelentősebb művészi élménye étienne Decrouzval, a híres pantomimmüvésszel kötött alkotói barátságához fűződött. Decroux tanításait értékesítette első rendezésében, az Egy anya körül cimü mimodrámában, amelyet William Faulkner amerikai iró Haldoklásom közben cimü regényéből adaptált, 1935-ben. 1937-ben rendez másodszor; választása ezúttal Cervantes Numanciájára esik, majd 1939-ben kerül- 3 -