Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
II. A SZÍNÉSZRŐL A színpadi játék szabályai A következőkben nem színészi oktatást kívánok adni, csupán személyes jellegű összefoglalását néhány szabálynak, amely kényszerítő erővel merül fel a színész előtt. A munka lázában az ember végül túlzott fontosságot tulajdonit bizonyos másodrangu részleteknek és nem veszi észre azt a néhány alapvető és elsőrendű törvényt, amelyek az igazi munkát szabályozzák. Nos, a magunk mulatságára, próbáljunk meg emlékünkbe idézni néhányat e nyilvánvaló szabályok közül, amelyekről bizony nagyon is gyakran elfeledkezünk. A legelső szabály egy szinész száméra az, hogy megértesse magát. Ez magában foglalja azt is, hogy meghallják, azt is, hogy megértsék Még csak nem is szabály, csupán a legminimálisabb udvariasság. Nem betartani annyi, mint megsérteni a közönséget. Megértetni magunkat - erre, ha szabad igy mondanom, minden száj képes. Ez kizárólag gyakorlás kérdése - kivéve természetesen, ha szájizmaink betegek. A tiszta, érthető beszéd nem rátermettség és nem tehetség kérdése. Tehát: általános követelmény. Udvariassági szabály. A második szabály a megfigyelésen és az utánzáson alapszik. Itt már közrejátszik a rátermettség és a tehetség. Mindazonáltal a megfigyelőképesség olyan adottság, amelyet gyakorlás utján fejleszteni lehet. A megfigyelésnek több fajtája van. Legalább is kettő: az objektiv megfigyelés és a szubjektív megfigyelés. Például: vegyünk kézbe akármilyen tárgyat. Mondjuk, egy doboz gyufát. Figyeljük- 27 -
