Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

meg elemző módon, összpontosítsunk rá, a tartalmára, a címke nyomtatott szövegére, az anyag minőségére, a doboz horzsolódásaira stb., stb... Néhány perc múlva dugjuk el a dobozt. Helyes. És most Írjuk le az egészet - objektiven.

Edzzük magunkat ilyen módon minden kezünk ügyébe eső tárggyal. Hamar észrevesszük, hogy szemünk sokkal gyorsabbá, sokkal élesebbé válik.

Közelítsük meg ezután embertársainkat és szórakozzunk azzal, hogy Ilyen módszerrel részletezzük, "lehámozzuk" őket. Az objektiv megfigyelésnek ez a fajtája értékes anyagot nyújt majd nekünk jövendő alakításainkhoz.

Most pedig térjünk rá a szubjektív megfigyelésre. Ezúttal csak egyetlen szál gyufát vegyünk a kezünkbe. De ne érjük be többé azzal, hogy csak nézegetjük; lássuk is meg. Érezzük át ezt a vékony törékenységet: "Én fa vagyok, de csak vékony szálka, szinte csak emléke a nagy fának. Egy svéd erdőből szármázom. Hi maradt az egészségemből? Sovány vagyok. Sovány és vékony. Bostjalmat megsebezték a faragás kínjai. Egész lényem hasadózott, a legkisebb nyomás és recsegek-ropogok: fagerincem összetörik. De azok, akik felhasználnak, másként gondolkodnak, mikor azt mondják: meggyujtok egy szál gyufát. Ilyenkor a fejem lángot fog, mert egész tüzem a fejemben van. A folytonos vértolulás állapotában élek: homlokom ég, a füleim tűzpirosak. Lázálmok leselkednek rám. Végzetem,hogy éppen abban a pillanatban haljak meg, amikor életet, melegséget, fényt adok. Épp erényeim emésztenek fel. Az élet és a halál jelképe vagyok egyszerre. Minden bizonnyal ezért van az, hogy már a halálom előtt koporsóba tesznek. Ott nyúlok el testvéreim között, az egyik szorosan a másik mellett; a legkisebb hely sincs, hogy a lábunkat kinyújthassuk. Ah! Milyen fösvényen mérik ki szűk dobozainkat: lehetetlenség moccanni bennük. De talán igazuk van: azt hallottam, hogy a súlyos szívbetegeknek mozdulatlanul kell feküdniük, különben a vér az agyukba tolul. Igen, biztosan ez leselkedik rám is... stb., stb..."

28